Talaja

A földtörténeti középkorba keletkezett andezit, piroxén-andezit, riolit, kálit-irahit, ezek vulkáni tufáinak váladékos anyagos talajai a nyiroktalajok képezik. Jellemző
tulajdonságuk a jó vízháztartás, a víz megtartó képesség. Még az erősen száraz nyári évszakokban s legritkább esetben szenvednek a szőlők a szárazságtól, a
csapadékhiánytól.
Mád, Tállya és abaújszántó környékén a jellemző talajtípus a vörösesbarna erdei talaj. Tokaji Kopaszhegy környékén viszont a Bodrog és Tisza folyók medréből a földtörténeti
középkorban a fél erózió következtében kifújt nagyon finom összetételű lösz, amely néhol kevés alapanyaggal keveredik a jellemző.
A tokaji lösz jó hőenergia háztartása következtében +2, +3 C fokkal magasabb hőmérsékletet eredményez és így kettő-három mustfokkal magasabb cukor képződik ezeken a
történelmi déli fekvésű szőlőtáblákon.
Tokaj-Hegyalján a földrajzi szint tekintetében a szőlőművelés a 120 métertől 250 méterig terjedő alacsony földrajzi padkaszinten, és szoknyaterületeken, valamint az a
fölötti 200-270 m magas tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő keleti, déli, délnyugati lejtős hegyoldalakon történik.
A 1960-as 70-es évek helytelen szőlőtelepítéso technológia eredményeképpen a szőlőterületek, a magasabb, értékesebb, lejtősebb hegyoldalakról szoknyaterületekre kerültek
le, amely mind a minőségben és a mennyiségben is megmutatkozott kedvezőtlen előjellel.
Örvendetes, hogy ma a rendszerváltást követően ezek az egykori szőlőterületek lejtős dűlők, ismét a rekultiválás, az újratelepítés, a felújítás célfeladatává válnak,
amelynek nagyon szép példáját lehet látni a 37-es útról tekintve 2-3000 méteres magasságban látni és tapasztalni.
Tokaj-Hegyalja zárt történelmi borvidék földrajzi fekvéséről, éghajlatáról, talajösszetételéről elmondhatjuk, hogy mindazok a ökológiai tényezők adottak és ismertek,
amelyek itt a szőlőtermesztésben a minőség meghatározó, legfontosabb tényezői.